Gyógynövények megfázás ellen
Írta: Manocska Dátum: December 16 2011 19:26:30
Gyógynövények megfázás ellen

Most, hogy egyre jobban szorongat a hideg tél, egyre többen bíbelődnek körülöttem papírzsebkendőkkel, torokfertőtlenítő cukorkákkal, orrcseppekkel, italporokkal és a megfázáskor alkalmazandó túlélőkészlet egyéb klasszikus kellékeivel. Kétségkívül hatékonyak a különféle bogyók, spray-k és cseppek, de érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy mit kínál a természet ilyen esetekre, hiszen a gyógynövények megfázás esetén is jó szolgálatot tehetnek. A kamilla és a hársfavirág hatása közismert, de van még jó néhány csodaszer, ami bevethető ilyenkor. Összeszedtünk egy csokorra valót.

Kakukkfű

Ehhez a növényhez nemcsak akkor fordulhatunk bizalommal, amikor egy jó mediterrán ételt szeretnénk készíteni, hanem megfázáskor is. Az egyik legősibb gyógynövény ugyanis, már az egyiptomiak is használták balzsamozásra erős illata és fertőtlenítő hatása miatt. Egész Európában megterem, hazánkban főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb réteken nő. Régebben a fertőző betegségek egyik legfontosabb háziszere volt, évszázadokon át alkalmazták megfázás, köhögés, torokfájás és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, illetve az emésztés serkentésére. Gyakorlatilag széles körben elterjedt antibiotikum volt. Készíthetünk belőle teát, alkalmazhatjuk illóolaját, de fürdőnek is kitűnő. Ez utóbbi a megfázás kezdeti szakaszában igazán hatékony, képes teljesen megszüntetni a tüneteket.

Csipkebogyó

Ez az őszi erdőkben és parkokban figyelő élénkpiros bogyó, melynek népies neve hecsedli, majdnem olyan közismert gyógynövény, mint a kamilla. Megfázáskor mégis keveseknek jut eszébe, hogy ehhez a C-vitamin-bombához folyamodjon, ugyanis inkább frissítőként tartják számon. Pedig igencsak jót tesz magával, aki kipróbálja, főleg ami az immunrendszerét illeti. A C-vitaminon kívül gazdag még A, B1, B2, P és K-vitaminban, valamint ásványi anyagokban is. Megelőzéskor és a bacik legyőzésében is jó hasznát vehetjük. Fontos, hogy a bogyókat hideg vízben áztassuk akár egy napon át, és hidegen, esetleg langyosan fogyasszuk, ugyanis ha magas hőmérsékletnek tesszük ki, máris búcsút mondhatunk a C-vitaminnak, mert lebomlik.

Lándzsás útifű

Mindig van otthon egy üveg szirup, mely ebből az értékes gyógynövényből készült, ugyanis már sokszor megmentett minket az örökkévalónak gondolt köhögéstől. Igen jó baktériumölő és gyulladáscsökkentő, jó szolgálatot tehet a légutak gyulladásos megbetegedése esetén. Széles körben alkalmazzák a köhögés csillapítására, köptetőként. Kevesen tudják azonban, hogy emésztési zavarokra is jól használható, csökkenti például a gyomorsavat. Várandósoknak és szoptatós kismamáknak azonban nem javasolt.

Kasvirág

Tudományos neve a görög echinos, vagyis sün szóból származik. Az Egyesült Államok középső és keleti részének füves síkságairól származik, Európába dísznövényként került, de hamar felfigyeltek gyógyhatására. A használatára utaló első bizonyítékok a 17. századi sziú települések feltárásakor kerültek elő, de számos indián nép alkalmazta. Elsősorban kígyómarást és rovarcsípést gyógyítottak vele. Később bebizonyosodott, hogy komoly szerepe van az influenza megelőzésében és tünetei kezelésében. Jól használható még meghűlés, allergia, hörghurut, középfülgyulladás, mandulagyulladás, nőgyógyászati és húgyúti fertőzések kezelésére. Hat hétnél hosszabb ideig azonban nem javasolják alkalmazását, gyerekek, várandósok és szoptatós kismamák számára pedig egyáltalán nem ajánlatos a használata.

Bodzavirág

Nemcsak nyáron élvezhetjük hűsítő hatását, hanem télen is sokat segíthet a bacik elleni harcban. Már a görögök és a rómaiak is ismerték, Plinius például megemlékezett levelének és gyökerének gyógyító hatásáról. Meghűlés esetén azonban inkább a virágából készült teát ajánlatos fogyasztani, ugyanis izzasztó, köhögéscsillapító hatású. Ezenkívül vizelethajtó, vértisztító és enyhe hashajtó hatása is ismeretes.

Gyömbér

Elsősorban fűszernövényként ismert, pedig gyógyhatásai sem elhanyagolhatók. A már időszámításunk előtt 3000 körül keletkezett első kínai füveskönyv, a Pen Cao Csing is említi. Az indiaiak az ókorban testet és lelket tisztító szernek tartották, így vallásos ünnepeik előtt gyömbért fogyasztottak. A rómaiak pedig afrodiziákumként tartották számon és boraikat fűszerezték vele. Megfázás és hörghurut esetén elsősorban gyulladáscsökkentő hatását lehet kihasználni, de ismert még vértisztító, gyomorerősítő, étvágyjavító és erősítő hatása is. Alkalmazható még hányinger, hányás és szédülés ellen is, így jó ellenszere a tengeribetegségnek. Éhgyomorra azonban nem ajánlatos fogyasztani, mert irritációt okozhat, véralvadásgátló gyógyszerekkel sem szerencsés a párosítása, ezenkívül hosszabb ideig, nagyobb mennyiségben csak orvos engedélyével szabad alkalmazni.