Terda

2003. október 6.

Féktelen őrület. Minden új szavam nem is az enyém. Amint kibuggyan
belőlem, azonnal ragaszkodik hozzám, és milyen jó lenne, ha az enyém
lehetne, és magamévá tenném. De nem tehetem, mert csak reflex.
Talán a lélek megnyilvánulása, mert ott van mindig - ha van. De csak
néha látszik, mint az árnyék délben vagy a hőáramlás. Akár egy
személy a neten. Ott lappang, somfordál a kertek alatt, a lapok közt,
aztán néhány íráson ott hagyja lábnyomát, de rá nem találni, mert
feleszik azt is, mint a verebek a morzsát, amit az eltévedő eldobott.
Nem sokára elfogyok, mert kitáncol belőlem minden, amit a nap
folyamán még ki nem élhettem. Aztán ha valakinek nem tetszik a
címem, mellyel naplómat illettem, nem az én dolgom. Mert nekem igen,
még ha ide se tartozik, de egy versemből idézet, így hozzám tartozik,
mint azok a szavak is, melyek belőlem, de nem tőlem.
A hitem az enyém és el nem vehetik tőlem. És csak pörög és csak
pörgök. Aztán holnap kémiából írok. Hú de nem rímelt ez ide - nem a
rímekért írok, csak jelképesen, hogy a francnak se illik a szövegbe. Nem
vág a képbe. Mi köze hozzám a kémiának azon kívül, hogy abból épülök
fel. Magához a töri, a matek és a föci adjon utat, aztán még hobbiként
az irodalom, és én már boldog vagyok. Persze maradnak a nyelvek, de
azokhoz az utat én keresem. Mestere vagyok a témának. Igen? Majd
az leszek. Mindegy ez most nekem és nektek.
A holnap a lényeg, nem még az se, csak a most. Mert abban élek, és
abban lehetek boldog.
A francnak magamból mindent kiírok, és megint üres leszek. És most
nincs itt senki, akiből kiszívhatnám azt, ami nekem hiányzik. Pedig de
hiányzik. De jó, hogy hiányzik, mert néha már azt hiszem, egész
vagyok. Sőt néha egész vagyok, és nem vágyok semmire, senkire - a
legnagyobb bűnöm. Megyek előre, és meredek arra. Ma is ezt tettem
kinéztem magamból mindent, kiengedtem magamból talán mindent,
hiába volt feszülve zárva a szám. Ákost hallgattam, mikor utálom, de
szeretem, és kinevetem, és inkább hagyjuk ezt... Nem a rímekért írok,
csak így jön. Persze, hogy jobban tetszik így, de jön. És nem reflexből,
ezek tényleg az enyémek, mert pörög az agyam, hát még hogy jár a
kezem. És a nyelvtanomért bocsássatok meg, mert gyökér vagyok
belőle. Hiába fedezik fel bennem, hogy versenyekre mehetek - egyszer
megyei 11. lettem belőle, persze hogy 10-ig számított -, de akkor se
régen jöttem rá, hogy a vajon, nem olyan, mint a milyen, tehát pontos.
Na jó azért régen, 5.-ben, és ha ide nem kell pont szintén bocs érte.
Maradt bennem, de jó! Viszont a kémiából... Múltkor azért átnéztem.
Konformációnak nevezzük azt, mikor a molekulák kapcsolódiásaiban
elfordulnak a térben, egyszer szén-szén kötés esetében bekövetkező
elfordulás következtében. Igen, múlt héten átnéztem :) Vagy előtte?
Mindegy plusz pontjaimból szerintem, már van két 5-ösöm, ez csak egy
nagy doga lesz. Se gond, gyorsan átfutom, aztán politikusokat
parodizálva el is mondom. Azonnal bennem ragad. Csak nem
Orbánként, mert ha felelünk, nem értenek semmit, és nem is
Medgyessyként, mert akkor én gabalyodok bele. Megtiltom, hogy bárki
észrevegyen ebben bármilyen pártállást, mert ez baráti hozzáfűzés
volt. Mintha egyik kezemen a bal, másikon a jobb lenne. (mert, hogy ez
nem így van, mert jobb és balom nincsen... - hagyjuk, már magamat
fárasztom) Szóval e két mondatban mindkettőt ugyanúgy szeretem. És
ki tudja, ha közelről ismerném őket, ne tenném ezt. És nem azt akarom
felvetni, hogy mindkettőt egy formán utálnám. Mert utálom, hogy most
utálni divat és bölcsesség. Mért garancia, hogy másoknál jobbak
vagyunk, mert ha nem, akkor velük együtt magukat is utáljuk, és én
nem utálom őket. :) Na jó, az én játékom nem erre megy ki, mert
nekem ez nem játékom, hanem hozzáállásom. És megyek kémiát
tanulni meg németet. Mert kell, és holnap hála a jóistennek 9-kor jövök
haza. De legalább hazajövök, vagy ki tudja.
Na mindegy, húzok a francba, ez a legrövidebb.

Kezdőlap Vissza Listánkról Amatőrirodalmi Portál Mesebirodalom Versek Prózák Meséinkből... Pályázatok Együtt írtuk... Elérhetőség Szerzői jogok Köszönet...