Seres Hajnalka

Édes drága Naplóm...

Újra itt vagyok. Már nagyon hiányoztál, hiszen olyan jó Veled megosztani
gondolataimat... Igen, jól olvasod, mert sajnos ezt mások nem igazán értik
meg... Tudod, az embereknek hiába mondom, egyik fülükön be, a másikon ki...
Az én pici kutyuskám is jobban figyel s megért engemet, mint bárki más ezen
a földön... Bizony sokat tanulhatnának az emberek az állatoktól...
Drága Naplóm, Te annyi mindenről tudsz már... Ismered a gondolataimat, a
bánataimat, s örömeimet is egyaránt... Képzeld el, most olyan boldog vagyok,
majd kiugrok a bőrömből. Tudod meséltem neked régebben, hogy levelezek egy
nagyon kedves sráccal itt a netten... Olyan fura, sose hittem volna, hogy
lehet itt arctalanul is ennyire csodálatos emberrel találkozni... De velem
mégiscsak megtörtént... Mindig annyira várom a leveleit, lessem, hogy mikor
is kapok Tőle levelet, vagy akár csak néhány sort... Olyan jó kapni levelet
és persze írni is... Képzeld el, hogy ma is kaptam Tőle levelet... Annyira
aranyos és édi... Tudod, milyen jól esnek szavai és a gondolatai? Nagyon, de
nagyon... Olyan, mintha már régebb óta ismernénk egymást, pedig még sose
találkoztunk... Nem igazán hittem az Internetszerelemben... de úgy érzem,
hogy most talán velem is az történik... Igaz, már régebben is szerelmes
voltam egy srácba, akivel szintén nem találkoztunk... De ez a mostani
srác... másmilyen... Olyan, mintha a másik énem lennem... Lehet, hogy
furcsa, amit írok, de így érzem... Megérzi, hogyha valami bánt, és ilyenkor
nagyon aggódik értem... Más emberek, és még a saját családom nem érzi meg,
mint ez a srác, ki oly távol él tőlem... Jaj de jó lenne megismerni,
találkozni vele... Na jó, mégcsak 2-3 hónapja ismerjük egymást... Biztosan
nem csalódnék benne... Nagyon hasonlítunk egymásra... Ebben a levelében
megadta a telcsiszámát is... Lehet, hogy gonoszkodom Vele egy picikét...
Szerinted felhívjam? Jó tudom, hogy általában a fiúk szoktak először
telefonálni, de ismersz már... Annyira kíváncsi vagyok a hangjára... Vajon,
hogy fog meglepődni, mit fog mondani... Jaj de bulis lenne... Talán mégis
próbálom és utána majd elmesélem...
Most egy kis szünetet tartottam és képzeld el, hogy megtettem... Jaj kedves
Naplóm... nem is tudom, hogy mit mondjak... bulis volt... Elolvadtam a
hangjától... Épp olyan, mint amilyennek eddig elképzeltem és most már nagyon
is kíváncsi vagyok rá... Először az anyukájával beszéltem és mindketten
eléggé zavarban voltunk... De majd átadta a telefont és végre Ő volt a
telefon másik végén... Picikét hadartam és csak beszéltem... Mondjuk a srác
nagyon meglepődött, így eltudod képzelni, hogy mennyire furcsa helyzet
volt... De ha nem teszem meg, akkor... Végül is nem bántam, sőőőtt... Nagyon
is örülök neki, hiszen talán így még jobban bátorka lesz... Egyébként, nagyon
kellemes hangja van, de lehetet ám rajta érezni, hogy meg is lepődött ill.
izgult... Én is, de az más volt... Mosolygósan váltunk ill. köszöntünk el
egymástól... Milyen édi srác, biztosan az életben is ilyen... Olyan jó érzés
az, hogy van egy kedves és őszinte barátom. Tudod, hogy milyen sokáig nem
volt? Most még ha csak pár napra s hétre, de úgy érzem, hogy van egy igazi
barátom, akinek elmondhatok szinte mindent... Ő egy érző s érzékeny,
csodálatos szívű, lelkű ember... Hány emberről lehet ezt elmondani... Sajnos
nagyon kevésről és bizony elég ritka is manapság... Szinte mindenki csak
önmagával törődik és az, hogy legyen egy kedves szava a másikhoz... háááttt
sajnos elég rosszak a tapasztalataim e téren... Én nem tudok ilyen lenni és
éppen ezért bántanak szinte mindig... Más vagyok és igenis aggódók a
másikért... Főleg, hogyha közelebb is áll hozzám... Sajnos éppen ezért
bántanak s piszkálnak... Nagyon rosszul esik, de mindig feltudok állni és
igenis mosolygom tovább... Az, hogy belül mit érzek... csak Te, a kiskutyám
és most már ez a srác tudja ill. érzitek... Milyen jó, hogy vagytok nekem...
De akkor se fogom feladni és igenis nyitott szemmel járom utam és keresem
azokat az embereket, akiknek a lelkük s szívük ritka...
Kedves Naplóm, e gondolatok után lassan elköszönök Tőled... Ideje már lassan
lefeküdni menni és szerintem biztosan fogok álmodozni is egy picikét...
Holnap újra megkereslek kedves Naplóm és csak mesélek, mesélek Néked...
Szervusz Naplóm és szép álmokat kívánok...

Kezdőlap Vissza Listánkról Amatőrirodalmi Portál Mesebirodalom Versek Prózák Meséinkből... Pályázatok Együtt írtuk... Elérhetőség Szerzői jogok Köszönet...